/me reading
Sok minden kiderül a Tudatos Vásárló Digitális Kézimunka című cikkéből és a kapcsolódó videóból. A kínai termékek alacsony árának az oka részben az, hogy ennyire nyomorúságos körülmények között tartják és ennyire túlhajszolják a munkásokat, de én személy szerint szívesen fizetnék többet az árúkért annak tudtában, hogy a teljes termelési lánc összes szereplője jó életkörülmények között él.
Amikor csak tehetem megpróbálok hosszú távon kitartó árúkat vásárolni és mostantól a kínai árúcikkeket is fokozottan megpróbálom kerülni mert ez a helyzet egy ideig aligha oldódik meg.
Ezt a könyvet mindnekinek el kellene olvasnia aki a pénzügyi műveltségén javítani szeretne. Nekem rengeteget segített, az biztos.
Aki hozzám hasonlóan egyetért ezzel a kezdeményezéssel, azt kérem, hogy töltse ki, illetve töltesse ki az aláírásgyűjtő ívet minél több emberrel.
Beküldeni pedig november közepéig kellene a szokásos címre: Seres Mária, 1426 Budapest, Pf.: 122.
Mióta itt élek Szegeden kipróbáltam vagy egy tucat éttermet. Talán mondanom sem kell, hogy ezek közül a legtöbb gyorsétterem. Ahogy az elmíút évek alatt igyekezem egyre tudatosabban táplálkozni, úgy azt vettem észre, hogy egyre kevesebb éttermet tartok megfelelőnek. A "civilizált" világ általánosságban szemetet eszik ezért nem meglepő, hogy aki normálisan akar táplálkozni az nehéz helyzetbe kerül ilyen tekintetben.
Körülbelül egy hónappal ezelőtt betelt a pohár mert úgy éreztem, hogy egyetlen megfelelő éttermet sem találok és ekkor kerestem rá a "szeged vegetarianus etterem" kifejezesre, aminek kapcsán nagy meglepetésemre megtaláltam az Agni éttermet.
Ez az étterem üde színfoltja a városnak mert nemcsak nagyon egészséges, finom és tápláló ételeket kaphatsz itt elérhető áron, de a hely atmoszférája is nagyon kellemes.
Az egyetlen kellemetlenség, hogy ha a kerthelyiségbe mész akkor előfordulhat, hogy perceket kell várnod, amíg valamelyik felszolgáló kiszolgál téged ezért azt javaslom, hogy inkább a főbejáraton menj be a pincehelyiségbe mert ott sokkal gyorsabban ki fognak szolgálni, főleg ha menüt kérsz.
Az elmúlt pár hét alatt jártam párszor a Media Markt-ban és elég pozitív kép alakult ki bennem a tapasztaltak alapján.
A minap vettem egy low-end Trust egeret, amit pár nappal a vétel után visszavittem mert nem voltam megelégedve vele. A pointer úgy egy órás rendszerességgel "megőrült" és egy kis területen belül remegett amíg újra hozzá nem értem. Miután elmeséltem a szervízeseknek az esetet pár szóval, úgy a pénztárnál azonnal kifizettek. Lehet, hogy az EU-s fogyasztói törtények szerint ezt mindenhol meg kéne tenniük (azt hiszem egy héten belül), de ennek ellenére is üdítő, hogy ilyen símán ment az ügyintézés.
A másik dolog, ami nagyon szimpatikus az az, hogy a szájtjukon külön szekciót hoztak létre, hogy növeljék a fogyasztói tudatosságot bizonyos energetikai és környezettudatossági teszteken keresztül. Csak egy oldal az egész, de nagyon tömör, informatív és sokat lehet belőle tanulni.
A fenti lap arra is felhívja a figyelmet, hogy a használt CD-ket, DVD-ket, elemeket és elektronikai berendezéseket mind le lehet adni náluk, amit nagyon helyes, példamutató gyakorlatnak tartok.
Jópár alkalommal küldtem már levelet különböző Volán Társaságoknak amikor azt tapasztaltam, hogy valamelyik sofőrük dohányzott a buszon és a válaszlevélben tájékoztatni szoktak róla, hogy a sofőrt megrovásban részesítették. Ez sosem töltött el igazán elégedettséggel, mert szerintem minimum egy párezer forintos pénzbüntetés szülne jelentős visszatartó erőt ahhoz, hogy az illető a jövőben se gyújtson rá arról nem is beszélve, hogy törvény alapján is pénzbüntetésben kellene részesíteniük a sofőrt.
Az elmúlt hónapokban küldtem pár levelet bizonyos szervezeteknek, mint például a Levegő munkacsoportnak, és az Országos Dohányfüstmentes Egyesületnek, hogy hogyan lehetne elérni, hogy pénzbüntetést rójanak ki a sofőrökre. Az illető szervezetek vagy tipikusan nem válaszolnak vagy egymásra mutogatnak. Megértem, hogy nem ez a világ legfontosabb problémája, de amit meg tudok tenni azt megteszem az ügyben.
Az azért örömmel töltött el, hogy Wittich Tamás, a Fogyasztóvédelmi Hatóság vezetője válaszolt a tudatosvasarlo.hu-n feltett releváns kérdésemre.
Attól függetlenül, hogy nem mindig rónak ki bírságot a vétkező sofőrökre azért azt örömmel könyvelem el, hogy azokon a buszokon amelyeken utazni szoktam és egyszer már küldtem levelet, ott azután soha nem szembesültem dohányfüsttel újra, így azt hiszem a megrovásnak is lehet visszatartó ereje.
Körülbelül két éve jártam egy Springfield üzletben, ahol megvettem az egyik legjobban kinéző ővet, amit valaha láttam. Az utóbbi pár hónapban egyre inkább szembetűnt, hogy az őv hátsó része kezd szétmenni a rendszeres igénybevétel miatt, így elvittem Bandihoz, egy bőrdíszműves mesterhez akiben maximálisan megbízom.
“Rostműbőr” - jegyezte meg Bandi ahogy kézbevette az ővet és miután megadtam neki az engedélyt a szemem láttára tépte pár darabra a puszta kezével. A szemléletes demonstráció után szakszerűen elmagyarázta, hogy ez gyakorlatilag papír és nem csoda ha gallyra megy egy-két év után.
Mondanom sem kell, felhúzta az agyamat az eset. Ha kifizetek hatezer forintot egy ővért - ami egy átlagos összegnek tekinthető egy tetszetősebb darabért - akkor elvárom, hogy az ne csak esztétikailag ragadjon magával, de kifogástalan anyagokból is készüljön, márpedig a rostműbőr minősége és tartóssága erősen kifogásolható.
Milyen tényezők játszanak itt? Először is az eladó minél nagyobbat akar kaszálni, így maximalizálni akarja a haszonkulcsát és az eladások mennyiségét. Ha igazi bőrt adna el, akkor a termék árát jelentősen meg kellene emelnie ahhoz, hogy azonos haszonkulccsal értékesítsen, ezen felül pedig a vásárló nem sok ővet venne, hiszen egy igazi bőr őv egy egész életen át kitart. Plusz a legtöbb eladó rendszerint szarik a vásárló tájékoztatására, csak a profit érdekli. Ha összeadjuk a fentieket akkor már nem olyan meglepő a helyzet.
Engem az szomorít el, hogy a bőrműveseknél nem lehet kapni olyan csatot, ami igazán tetszene, így kénytelen vagyok egy trendibb helyen venni azt, amihez tartozó ővet kidobhatom egy-két év után. A legjobb stratégia az, hogy megveszem a nekem tetsző ővet egy trendi helyen és miután gallyra ment az őv, azt elviszem Bandihoz, aki kicseréli az ővet kétezer forintért, ráteszi a csatot és onnantól lesz egy ővem, ami örök élet? A dolog szépsége az, hogy mivel nincs vásárlási mániám, így a fenti folyamatot elég párszor elismételnem és már jópár ővem lesz életem végéig és onnantól már nem kell ővet vennem senkitől.
Egy jó stratégia lehetne vállalkozó kedvű bőrműveseknek / kreatív vállalkozóknak, hogy egyedi kinézetű csatokat készítenének az egyes márkajelzések nélkül és figyelve arra, hogy egy design szabadalmat se sértsenek meg. Az így született termék mind esztétikailag, mind pedig tartósság tekintetében is erősen versenyképes lehetne. Persze itt részben magamból indulok ki, hiszen én személy szerint egyáltalán nem figyelem a márkákat, a jó design egyszerűen megfog.
A vásárlói tájékozódottság szempontjából is lenne mit fejlődnünk. Az egyes termékek minősége iránti kritika egyre csak erősödik bennem, ahogy rengeteg szemetet látok a világban, de kevés hely van, ahol megfelelő, lelkiismeretes tájékoztatást adnának, így nem könnyű képben lenni.
