Skip to content

Pitonológia

  • by

Írtam egy cikket a Python programozási nyelvről ami megjelent az SZTE TTK Newtone egyetemi lap 2005 februári számában, majd később a Magyar Unix Portálra is beküldtem. A cikket közérthető, játékos stí­lusban í­rtam.

Az eredeti formátum a Newtone kérésére DOC, amit shusaku átkonvertált HTML-be és taltos PDF-be. Köszönet nekik érte!

Pitonológia

python

Ki kell ábrándí­tanom a bilológusokat, mert nem a pitonokról lesz szó. Ahelyett, hogy a hüllők világát tanulmányoznánk én inkább egy programozási nyelvből, a Pythonból szeretnék átadni néhány villanást, ezzel remélve hogy minél többen fogjátok használni és ezzel végső soron rengeteg időt fogtok megtakarí­tani amelyet mindenféle értelmesebb dolgokra fogtok használni, mint például elmentek bulizni, megsétáltatjátok a kutyát, elutaztok nyaralni, vagy esetleg vesztek néhány tucat Python könyvet, és egész hátralevő életetekben már csak Pythonban fogtok kódolni és ki sem mozdultok a barlangotokból.

Gondolkodtam rajta hogy hosszasan regélek a különböző tí­pusú nyelvek közötti alapvető szemléletbeli különbségekről, a Python helyéről köztük és hasonló mély és tanulságos dolgokról, de végülis úgy döntöttem, hogy minél emészthetőbb és játékosabb, de nem lebutított stí­lusban fogom í­rni ezt a cikket. Néhány sor bekezdés után rögtön elkezdünk kódolni és van egy olyan érzésem hogy akit kicsit is érdekel a téma az rettentően fogja élvezni.

Hogy miért? Mert a Python az a nyelv, amely valóban képessé tesz arra, hogy a problémára koncentrálj. Úgy tervezték meg, hogy ne a nyelv sajátosságain kelljen rágódnod, hanem amennyire csak lehet magától értetődő legyen a használata. Gyorsabban fogod megtanulni, mint bármely más eddigi nyelvet amit ismersz és pillanatok alatt képes leszel benne kódot í­rni. Értékelni fogod a nyelv páratlan egyszerűségét és tisztaságát.

De várjunk csak, már hallom hogy kérdezed: Ha ez egy ilyen csúcs nyelv, akkor miért nem hallottam róla vagy miért nem taní­tják? A legtöbb nyelv, amiket taní­tanak mind komoly míúttal rendelkező ipari szabványok. Ilyen a C, C++, Java, vagy majd pár év míúva a C#. Mindegyik ilyen nyelv mögött neves szabványosí­tó szervezetek és cégek állnak komoly anyagi érdekekekkel. A Python nem egy ilyen nyelv. Éppen ezért az egyetemeken nem (nagyon) taní­tják és csak akkor szerzel tudomást róla ha te magad teszel kitérőt az alternatí­v nyelvek világába. Több hasonló nyelv is van a Python súlycsoportjában, (pl. a Perl, a Tcl vagy a Ruby) de az a tapasztalatom (és sok más ember tapasztalata), hogy a Python a legjobban méretezhető és legtisztább ezek közül. Tehát ha í­rsz egy programot és az természetszerűleg egyre hosszabra nő, akkor nem fog “szétesni”, hanem átlátható marad, mert a nyelvet jól megtervezték. Persze ez azért rajtad is múlik, de a nyelven a legkevésbé.

Hogy mire tudod használni? Tulajdonképpen szinte akármire. Írhatsz benne szövegszerkesztőt, játékot, webszervert, kalkulátort vagy szinte amit csak akarsz. Rengetek különböző kiterjeszés tölthető le hozzá amelyekkel a legkülönbözőbb feladatokat oldhatod meg könnyedén. Talán egyszerűbb lenne arról í­rni hogy mire nem használhatod. Nem í­rhatsz benne például villámgyors 3D-s engine-t. Általános szabályként elmondható, hogy a Python sebességben kicsit gyenge a gyengén tí­pusos mivolta miatt (amiről később majd ejtek néhány szót). Összehasonlí­tásként dúrván elmondható, hogy ami C-ben 1 másodperc alatt lefut, az mondjuk Javában 5 másodperc és Pythonban 20. Bár ez jelentős sebességveszteségnek tűnhet, a gyakorlatban általában nem az. Ez utóbbit alátámasztja jónéhány nagyon sikeres, robosztus Python alkalmazás is, például a Plone, vagy a Mailman.

A nyelv prototipizáláshoz is kiváló. Ez azt jelenti, hogy kezdetben van valalmi elképzelésed egy feladat megoldására vonatkozóan. A fejedben vagy papiron már elkészí­tettél egy algoritmust és most eljött az idő hogy kipróbáld. Ahelyett hogy bármelyik másik nyelven valósí­tanád meg és tesztelnéd az algoritmusod, inkább í­rd meg Pythonban. Pillanatok alatt kész leszel vele és ha hibásnak bizonyul, akkor minimális erőfeszí­téssel korrigálhatod. Majd ha kész vagy és úgy működik ahogy akartad, akkor átí­rhatod egy más nyelvre az immáron helyes algoritumst, hogy gyorsabban fusson.

Pár szót illene ejtenem a nyelv történelméröl is, nem igaz? Rövid leszek, egyrészt mert engem mindig is untatott a történelem másrészt pedig a cikk gyakorlatias jellege miatt. A Pythont Guide Van Rossum hozta létre. Guido egy osztott operációs rendszeren, az Amoeba projecten kezdett el dolgozni 1986-ban az Amszterdami Egyetem berkein belül. Az Amoebának szüksége volt egy szkriptnyelvre. Guidora hárult a feladat és elég nagy szabadságott kapott a munkájában. Korábban ugyanitt már dolgozott az ABC-n, egy nyelven, amelyet úgy terveztek hogy könnyen tanulható és használható legyen a nem-programozók számára is. Az ABC-vel kapcsolatos tapasztalatait felhasználva kifejlesztett egy új nyelvet, amely az ABC minden előnyös tulajdonságát magában foglalta és a hibáit elhagyta, í­gy született meg a Python. A projecthez rengetegen csatlakoztak. Az Internet elterjedésével felkarolta a Szabad Szoftver Közösség és egyre növő népszerűségnek örvend azóta is.

Pár szó a használatáról: Ha Linux közelében vagy, könnyű a dolgod, mivel minden valamirevaló disztribúcióban jelen van az értelmező. Ha pedig Windowst használsz, akkor letöltheted a http://python.org cí­mről. Kis példáknál egyszerűen indí­tsd el az értelmezőt (csak sí­mán í­rd be hogy “python”) és máris egyenként pötyögheted bele a sorokat és a végeredményt rögtön látodhatod. Ha kezdetben kí­sérletezgetsz vele, mindenképpen próbáld ki.

Ha a programjaidat forrásfájlokban akarod tárolni (ami nagyobb programoknál persze nélkülözhetetlen), akkor nyisd meg a kedvenc szövegszerkesztődet, hozz benne létre egy fájlt .py kiterjesztéssel, mondjuk filenev.py néven és ha megvagy vele, akkor etesd meg az értelmezővel a következőképpen:

python filenev.py

Ennyi bevezető után már igazán megí­rhatjuk az első programunkat. Legyen valami rendhagyó. Mondjuk í­rjuk ki, hogy “Mizu?”:

print 'Mizu?'

Talán néhányotoknak feltűnt hogy nincs pontosvessző a sor végén, mint ahogy olyan sok nyelvben megszoktad. Ez nem a véletlen műve. Valld be, amúgy is csak zavart, nem igaz? Miután kigyönyörködtük magunkat a kimenet esztétikus mivoltában és túl vagyunk a nehéz feladat okozta mentális sokkon, találjunk ki valami komolyabbat. Például irjunk egy mesemondó programot ami megírja helyettünk a bevezetést:

dolgok = ['óceán', 'cápa', 'Bill Gates']
for dolog in dolgok:
    print 'Egyszer volt egy ' + dolog + '.'

A nem túl meglepő kimenet pedig a következőképpen fest:

Egyszer volt egy óceán.
Egyszer volt egy cápa.
Egyszer volt egy Bill Gates.

Ha a példából messzemenő követketetéseket vonnál le a Bill Gates-szel kapcsolatos véleményemről, akkor valószí­nűleg nem jársz túl messze az igazságtól. Kicsit boncolgassuk a programot hogy mindenki pontosan megértse minden apró darabját. Az elején a dolgok egy változó, amelynek rögtön értéket is adunk. Ez az érték az egyenlőségjel jobb oldalán egy tömb, amely ahogy látod három sztringet tartalmaz. A tömb elemei szögletes zárójelek között szerepelnek és vesszővel vannak elválasztva egymástól. Minden sztringet aposztrófok határolnak. Ez után egy for ciklussal végigiteráljuk a dolgok elemeit amelyek a cikluson belül egyenként dolog néven jelennek meg. Azt hiszem mostanra már rájöttél, hogy a print paranccsal í­rhatsz ki sztringeket. A + operátor az egyedi sztringek összefűzésére való. Így már biztos tiszta a kép.

Most nézzünk egy nagyon népszerű szösszenetet amit kis korunkban olyan nagy hévvel csacsogtunk:

ki = ['Az egyik', 'A másik', 'harmadik', 'A negyedik', 'Az icurka-picurka']
mitcsinal = ['elment vadászni', 'meglőtte', 'hazavitte', 'megsütötte', 'mind megette']
for i in range(5):
    print ki[i] + ' ' + mitcsinal[i] + '.'

Itt az egyetlen újdonság amit felfedezhetsz, a range függvény. Ez egyike a Python beépí­tett fügvényeinek. Ha egy paramétert adsz át neki, akkor a megadott paraméternek megfelelő nagyságú tömböt hoz létre. Így pl. a range(5) függvényhí­vás a [0, 1, 2, 3, 4] tömböt adja vissza, amelynek az elemeit a for ciklus végigjárja. A [] operátorral pedig a tömböket indexelhetjük, mint ahogy azt már megszokhattuk máshonnan.

Legutolsó példaként ugorjunk egy nagyot és hozzunk létre valami használhatót: í­rjuk meg a világ legegyszerűbb szótárprogramját. Nade hogy is működjön? Mondjuk rögtön az elindulása után várjon parancsokra. Két féle parancsot fogadjon el: lekérdezést és feltöltést. A lekérdezés értelemszerűen egy szó visszakeresése a szótárból, a feltöltés pedig egy szó megadása. Kicsit í­rjuk le pontosabban a működését. Minden feltöltést vezessen be egyenlőségjel, rögtön utána a megadandó szóval, majd a következő sorban a jelentésének a beí­rásával. Egy szó lekérdezése magának a szónak a beí­rásával legyen elvégezhető és a szótár teljes szókészletének a kií­rását egy kérdőjellel lehessel lekérdezni. Lássuk hogy is néz ki egy ilyen program Pythonban:

szavak = {}
while True:
    parancs = raw_input('> ')
    if parancs == '?':
        for szo in szavak:
            print szo + ' -> ' + szavak[szo]
    elif parancs[0] == '=':
        szo = parancs[1:]
        jelentes = raw_input(szo + ' -> ')
        szavak[szo] = jelentes
    else:
        if szavak.has_key(parancs):
            print szavak[parancs]
        else:
            print 'A szo nem talalhato a szotarban.'

Micsoda? Hogy lehagytam a kapcsos zárójeleket? Az az igazság hogy itt nincs olyan. Ha egy új blokkot kezdesz, akkor azt beljebb kell igazí­tanod, nem pedig kapcsos zárójelekkel határolnod. Bár ez a szintaxis kezdetben talán zavarni fog, csak hozzászoksz majd. A kapcsos zárójelek hiányának kellemes mellékhatása az olvashatóbb kód amelyet idővel biztos te is értékelni fogsz. Hely hiányában megpróbálom a lehető legtömörebben és legérthetőbben elmagyarázni a fenti kódot. Egy furcsa értékadással kezdődik. Ez egy üres asszociatí­v tömböt hoz létre szavak néven. Gyakorlatilag ez ebben a példában sztringeket képez le sztringekre, tehát például az egyes szavak angol megfelelőjét magyarra. A későbbi sorokból könnyen ki tudod olvasni a használatát. Ez után egy végtelen ciklus következik, ami ugyebár itt nem túl elegáns. Azért ne ijedj meg, ilyenkor a Control-D -vel mindig ki tudsz lépni. Ennek a ciklusnak minden egyes ismétlődésében egy-egy parancsot fogadunk. A raw_input függvénnyel bekérünk a felhasználótól egy sztringet. A raw_input argumentuma a bevitelkor megjelení­tendő szöveg. Az if-elif-else szerkezet nem meglepő módon a Python feltételes vezérlési szerkezete. Az if ágban ha kérdőjelet kapunk, akkor az összes szót kiirjuk. Az elif ágban az új szó feltöltését kezeljük le. Itt kihámozzuk a szót a parancsból az első karakter, az egyenlőségjel lehagyásával. A parancs[1:] kifejezésben a szeletelő operátor használaba kaphatsz betekintést, ami eldobja a sztring első karakterét. Az else ágban talán a has_key szó lehet homályos néhányotoknak. A szavak.has_key egy metódushí­vás. Ugyebár a szavak egy asszociatí­v tömb. Minden asszociatí­v tömb rendelkezik egy has_key metódussal, amely megmondja, hogy a argumentuma (a keresett szó) eleme -e az asszociatí­v tömbnek. Ettől függően í­rjuk ki a keresett szót vagy a hibaüzenetet.

Csak hogy lássuk élőben is a szótárunkat, itt egy próba a felhasználó által beí­rt részt kövér betűtí­pussal kiemelve:

> =apple
apple -> alma
> =honey
honey -> méz
> =sin
sin -> bűn
> ?
honey -> méz
apple -> alma
sin -> bűn
> honey
méz

Ennyi erre a hónapra. A Python legyen veled, meg a jó szerencse és ami még jól esik. Minden cikkel kapcsolatos kritikát vagy bármi mást boldogan fogadok a laci @ monda.hu levélcí­memre vagy ha gondolod a honlapomat is megnézheted a http://monda.hu webcí­men.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *